Van, amit egy csárda, de főleg egy étterem nem szerezhet be akárhonnan: ezek pedig az alapanyagok. A szakácsunk valószínűleg felgyújtaná az egész helyet, ha csak egyszer is megpróbálnánk nem a helyi piacról, az ő kis bevált termelőjétől venni a pirospaprikát, és ez így van jól: mi a profizmusáért szeretjük őt, és ehhez az alapanyagaihoz való ragaszkodása is hozzá tartozik.
De semmi másban sem kötünk kompromisszumokat: minden, ami a vendégeink tányérjára kerül, csakis a legkiválóbb alapanyag lehet. A konyhai eszközök terén is hasonló a filozófiánk: nem szeretnénk azt a sztereotípiát erősíteni, hogy a vidéki csárdák nélkülöznek mindenfajta modern eszközt: van néhány olyan „gépünk”, amitől egy fővárosi étterem tulajának is tátva maradna a szája, és rendszeresen járunk a különböző kiállításokra, expókra is, hogy fejlesszük a konyhánkat.
Van azonban olyan eset, amikor nem tudunk ellenállni néhány kifejezetten jó ajánlatnak, és akár egy apróhirdetésen keresztül is veszünk magunknak valamit. Ez főleg az én gyengeségem, de büszkén bevallom, eddig még nem jártunk pórul vele egyszer sem.
Sosem használ fatálak, szinte semmi pénzért
Személyes tapasztalat, hogy érdemes azokat a weboldalakat keresni, amikre az apróhirdetés ingyen kerül fel, mert a legtöbb hirdető (értelemszerűen) ezeket szereti használni. És érdekesség, hogy gyakran éttermek is használják, amit más éttermek (mint például mi) ki tudnak használni.
Így vettünk például nemrég 30 nagy fatálat, amit korábban soha semmire nem használtak. A hirdetés feladójával beszélve kiderült, hogy végig a raktárukban pihentek eddig, kihasználatlanul, mivel nem soha nem érkezett hozzájuk annyi vendég, ami indokolta volna ennyi kétszemélyes tálat. Úgy döntöttek, megszabadulnak a feleslegtől, de olyan módon, hogy legalább az árából visszakapjanak valamennyit.
És nekünk szükségünk van ennyire?
Kérdés persze lehet, hogy ha egy étteremnek nem kellett, akkor nekünk miért kéne ennyi fatál? Egy évvel ezelőtt még én sem vettem volna meg őket, idén azonban más a helyzet: csak ezen a nyáron 4 esküvőnk volt eddig, a lagziba pedig tökéletesek a jól megpakolt, több személyes tálak. Ráadásul a fatálak tökéletesen illenek is a csárda hangulatához (mégsem tehetünk egy paraszt lagzi közepére a Herendi porcelánt, nem igaz?)
Persze nem csinálhatok én se semmit a saját szakállamra: meg kellett beszélni a többiekkel, hogy mit szólnak a vásárláshoz. A szakácsunkat persze nem érdekelte a dolog (számára csak az számít, ami a fazékban történik), de a többiek között egy kisebb vita alakult ki, hogy van-e értelme még erre is pénzt költenünk, pláne a nyár vége felé haladva, amikor már amúgy se biztos, hogy ki tudjuk használni ezeket a tálakat.
Végül szavazás döntött az egészről: 2:4 aranyában (3 tartózkodással) megszavaztuk, hogy jöhetnek a fatálak. Én tenyeremet dörzsölgetve vettem fel a kapcsolatot a másik étteremmel az apróhirdetéses oldalon keresztül, és megbeszéltük a részleteket.
Mit lehet még vajon venni?
Mostantól kezdve valószínűleg állandó jelleggel figyelni fogom ezt az oldalt, mert sose lehet tudni, mire találhatok még rá itt. Bármelyik nap feldobhat valaki akár jobb, népies díszítésű terítőket, gyertyatartókat, korsókat, vagy bármit, amivel még hangulatosabbá tudjuk tenni a mi kis csárdánkat.
Nem titkolt célom, hogy fejleszteni akarom a csárdát, és nem is akármilyen mértékben: szeretném, ha mi lennénk a környék legkeresettebb étterme, mert bár sok a konkurencia, mégis büszkén tudom állítani, hogy mi vagyunk talán a legautentikusabbak az összes közül. Ha ezen még néhány online vásárolt eszközzel, tárggyal segíteni tudok, akkor meg fogom tenni.
Ha pedig nem jönne össze a dolog, valamennyit akkor is meg lehet menteni a befektetett pénzből. Ha nem lenne szükségünk nekünk sem a fatálakra, még mindig feltehetek én is egy apróhirdetést ingyen, hogy visszakapjam a pénzem egy részét. Biztos nem én vagyok az egyetlen étteremtulaj, akinek eszébe jutott, hogy ilyen módon keressen eszközöket az éttermébe, úgyhogy meg vagyok győződve róla, hogy hamar tudok majd legalább egy annyira lelkes vevőt találni, mint amilyen én is vagyok.