A bátyám, Joci szülinapját a család kedvenc csárdájában tartottuk. Kiskorunk óta sokat jártunk oda a szüleimmel. Nekem a kedvencem már régóta a harcsapaprikás. Desszertnek majdnem mindig sajttortát eszem, szerintem ez a legjobb.
Mivel Joci kedvence a feketeerdő, ez alkalommal sajnos nem választhattam ki magamnak a desszertet, anya ugyanis berendelt egy óriási feketeerdő tortát. Nem örültem túlzottan a dolognak, mert a meggyeket nem szeretem a tortában, és macerás volt kipiszkálni őket.
Jocival nem túl szoros a kapcsolatunk, nagyon más az érdeklődési körünk is, ezért gondban voltam azzal, hogy mit adjak neki ajándékba. Az egyetlen közös pontunk talán a humorunk. Ugyanazokat a vicceket szeretjük, és a hülyéskedéseink is nagyon hasonlítanak a többiek elmondásai alapján. Együtt nem nagyon szoktunk mókázni, így csak ezekre támaszkodhatok.
Úgy határoztam tehát, hogy vicces ajándékokat válogatok neki össze. Kérdeztem is az egyik osztálytársamat, aki nagy mókamester, nem tudja-e, hol találok jó cuccokat. Elküldött egy linket, azt mondta, a honlap szinte tele van vicces ajándékokkal, ő majdnem mindent innen rendel.
Egy kis böngészés után én is találtam Jocinak való ajándékot. Kiválasztottam neki egy pólót, egy lábtörlőt, és egy bögrét. Nem volt jellemző rám ez az összeszedettség, de most sikerült időben megrendelni mindent.
Egyébként az oldal nagyon tetszett, tuti, hogy fogok még vásárolni innen, néhány ismerősömhöz nagyon illenek az effajta vicces ajándékok.
Plusz észrevettem, hogy egész jó dekorációkat is tudok tőlük rendelni. Ha legközelebb valamilyen party kellékre lesz szükségem, itt nézem meg először.
Azt már most tudom, hogy az én idei szülinapomon házibuli lesz, és az egész lakást telerakom héliumos lufikkal.
Joci szülinapja nagyon jól sikerült. A csárda tele volt a családunk tagjaival, kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Én szokásomhoz híven bevágtam egy nagy adag harcsapaprikást, utána fél órán keresztül nem tudtam megmozdulni. A torta érkezésére összeszedtem magam; hogy fel tudjam köszönteni a bátyám, meg kellett mozdulnom. Joci nagyon örült a vicces ajándékoknak, amiket tőlem kapott; üdítő színfoltot képviseltek a tollak és piák szürke egyhangúsága mellett.
Persze anyuék megint kitettek magukért. Az egész csárda Joci üvöltésétől zengett, amikor átadták neki a máltai repülőjegyeket.
Bevallom, egy kicsit irigykedve néztem a jelenetet, és csak remélni merem, hogy az én születésnapom is hasonlóan alakul majd.