Gyógyulóban lévő alkoholistaként tudom, hogy milyen nehéz helyekre járni. Főleg egy olyan állapot után, mint akármilyen függőség, amikor az ember szociális hálója jó esetben csak meginog kissé, rossz esetben azonban szinte teljesen szétcsúszik, igazán értékelni kell azokat az embereket, akik megmaradnak körülöttünk, és szeretnénk velük minőségi időt tölteni. Viszont azt veszem észre, hogy nagyon kevés olyan hely van, ahol nem szolgálnak fel alkoholt, és nekem mint függő embernek ez sok nehézséget tud okozni.
Már elég fiatalkoromban meglátszott, hogy olyan alkatú vagyok, aki hajlamos a függőségekre. Az általános iskolában kifejezetten teljesítményfüggő voltam, és nagyon ki tudtam borulni, ha valamiből nem kaptam jó jegyet. A középiskolában aztán kezdtünk bulizni járni, főleg 16 éves korom után, így másfajta függőségekbe is belekóstolhattam. Rájöttem, milyen jó érzés, mikor nem egy ötöstől, hanem egy sörtől lesz jó kedved. Az egyetemen teljesen elharapózott a dolog, és habár, mikor dolgozni kezdtem, a munkamániám miatt összeszedtem magam, egy idő után pont ez kergetett vissza a függőségbe. Mivel a végletekig hajtottam magam, mindenféle mesterséges szerekre volt szükségem, hol azért, hogy kellő mennyiségű energiám legyen, hol pedig azért, hogy ki tudjak kapcsolni. Egy idő után már nem bírtam, ekkor fordultam segítségért az egyik barátomhoz. Ő mondta, hogy Dr. Petke Zsolt magánrendelését keressem meg.
Mikor beírtam a keresőbe, h „Petke Zsolt magánrendelés,” akkor találtam a Felépülőkre. Ez ugyan nem kimondottan csak Petke Zsolt magánrendelése, hanem többen is dolgoznak a klinikán, de annyira meggyőző volt a weboldaluk, és az ezen közzétett hozzászólások a páciensektől, hogy felvettem velük a kapcsolatot és kértem időpontot egy konzultációra. Végül úgy döntöttem, hogy a 28 napos programjukba is belevágok. Azóta vagyok tiszta.
Nem is tudtam akkor már, hogy mikor telt el úgy 28 nap egymás után, hogy semmilyen szert nem használtam. Azután még sok ilyen nap következett, és közben próbáltam visszarázódni a régi kerekvágásba, már abból a szempontból, hogy próbáltam helyrehozni az esetlegesen megromlott kapcsoltom azokkal a családtagokkal, régi ismerősökkel, akiket a függőségem miatt taszítottam el magamtól.
Ekkor döbbentem rá, hogy mikor jó az idő, ugyan rendben vagyunk, hiszen lehet menni állatkertbe, parkokba stb., de hidegben nagyobb a probléma, hiszen hacsak az ember nem akar otthon maradni, akkor limitált lehetőségei vannak, ha olyan helyet keres, ahol nem árusítanak alkoholt. Sajnos még nem érzem magam annyira erősnek és kitartónak, hogy lenne bátorságom elmenni egy kocsmába.
Ezért határoztam el, hogy nyitni szeretnék egy olyan helyet, ami kimondottan felnőttek számára készül, nemcsak tea kapható benne, viszont alkohol nem, esetleg csak mentes koktélok. Sok ismerősöm támogat ebben, egyik nagyon jóbarátom, akinek a férje szenved függőségtől, még anyagi befektetésként is gondol az ötletre, és mivel van egy kiadó üzlethelyiségük, felajánlotta, hogy amint lejár az aktuális bérleti szerződés, átadja a helyet nekem. Mivel csupa támogató véleményt hallottam az ötletemről, igazán szeretnék belevágni. Az, hogy van egy hosszútávú, egyébként működőképesnek tűnő tervem, pedig csak több energiát ad ahhoz, hogy a közeljövőben ne akarjak megint a pohár vagy a tabletták tán nyúlni.