Úgy gondolom, fontos a jó étel. Nem csak a jó étel, az egészséges étel is! És ez nem pénz kérdése! Nagyon finom és egészséges ételeket szoktunk enni, pedig nem vagyunk gazdagok. Csupán a titok annyi, hogy anya jól főz. De természetesen neki is jár olykor egy kis pihenés, így tehát hétvégén elmentünk a Paprika Csárdába enni. Ott csinálják a legfinomabb gulyáslevest, meg egyebeket, így az egész család kedvenc, bevált helye lett. Szinte minden hónapba eszünk ott egy kiadósat. Így volt ez azon a szombaton is, mikor beültünk oda. Miután megrendeltük az ételt, és vártunk apa elkezdte a szokásos családi dolgokat megbeszélni, mint például hogy milyen a suli, meg ilyenek, de mi a testvéreimmel már kicsit nagyok vagyunk az ilyen elcsépelt beszámolókhoz, így a rövid válaszok miatt, hamar elapadt a beszélgetés. Apa így anyával kezdett el beszélgetni az éppen aktuális ház körüli dolgokról. 
- Vehetnénk már egy új ágyat!
- Mi baj a régivel? – kérdezte anya.
- Már nem olyan kényelmes.
- Igen, majd veszünk azt is. – döntötte el anya. – De most fontosabb, hogy új villanybojlert vegyünk! Tudod, beszéltük!
- Jaj, igen, drágám. – kapott észbe apa. – Mi lenne velem nélküled? Jó, hogy neked eszedbe jutnak az ilyenek, mert én mindig elfelejtem.
Apáék kicsit hangosan beszélgettek, észrevettem, hogy a másik asztalnál ülő fiatal pár felénk fordul.
- De milyet, vegyünk drágám? – kérdezte apa.
- Mindenképp olyat, ami két év után nem adja fel! – mondta anya.
Már arra gondoltam, hogy megrugdosom őket az asztal alatt, hogy vegyék már észre magukat és ne beszéljenek ilyen hangosan, de akkor megláttam, hogy a másik asztalnál lévő úriember feláll, és felénk közeledik. Na, már csak ez hiányzott!
- Elnézést, ha zavarom! – kezdte el a beszédét. – De a feleségemmel a másik asztalnál véletlenül meghallottuk, hogy miről beszélnek, és azt hiszem, talán tudnék segíteni, legalábbis egy jó tanáccsal szolgálni.
Na, ez szerencse! Nem azért jöttek, hogy leszidjanak a hangoskodásért!
- Semmi gond! – mondta apa. – Örülök, ha tudna nekünk segíteni, mert sajnos fogalmunk sincs, hogy milyen villanybojlert vegyünk!
- Ha nem haragszik, akkor én az Ariston villanybojlert ajánlanám, mert nekünk évek óta az van, és nagyon bevált!
- Na, hát! Még nem hallottam róla! Jól működik?
- Nagyon is! És bár én nem ismerem magukat, nem tudom, hogy kicsit, vagy nagyot szeretnének, de azt tudom, hogy az Ariston villanybojlerekből nagyon sok fajta van, és mind nagyon jó minőségű, megéri az árát!
- Igazán?
- Igazán. És azt is ajánlanám, hogy megéri néha a karbantartására is ráfordítani pénzt, mert így meghosszabbodik az élettartama.
- Sokan vesznek olyat?
- Az én ismerési körömből nagyon sok mindenkinek olyanja van. Nekem is az egyik haverom ajánlotta. Azt mondta jobb biztosra menni!
- Nos, hát, akkor köszönjük az értékes tanácsot! Megfogadjuk! – mondta apa.
- Szívesen! További szép napot! – és elment.
Anya nagyon örült:
- Na, akkor egy probléma megoldva!
- Szerinted higgyünk neki? – kételkedett apa.
- Nekem logikusnak tűnt az érvelése. Szerintem csak segíteni akart! És talán, igaza is van.
- Na, majd én utánajárok a dolognak! – mondta apa magabiztosan. – Most együnk!
Azt nem tudom, hogy apa tényleg „utána járt-e” a dolgoknak, de az szinte bizonyos, hogy hétfőn beállítottak a szerelők egy Ariston villanybojlerrel.
- Ez nem semmi! – mondtam apának. – Akkor bizony tényleg hallgattál arra a manusra a csárdából?
- Bizony! – mondta apa. – Az én megítélésem szerint is jó, ez a termék, és most ezt a fajta pont akcióba volt, így hát azonnal meg is rendeltem. Így kell jó vásárt csinálni, fiam!
Apa onnantól kezdve nagyon büszke volt magára. Pedig nem is az ő érdeme! Azóta minden ismerősének ő ajánlotta ezt a terméket, és büszkélkedett is vele, mintha ő talált volna rá, bezzeg az emberről a csárdából mit sem szólt. Ilyen ez az apa!