Családommal egyik kedvelt hobbink az étterembe járás. Mióta a gyerekek is felnőttek és nem élünk életvitelszerűen egy háztartásban, ez az egyik módja annak, hogy pár órát eltöltsünk egymás társaságában. Úgy érzem, ilyenkor tényleg van időnk egymásra figyelni, egymást meghallgatni, megbeszélni kinek hogy teltek az utóbbi napok, hetek. Kifejezetten szeretem az éttermeken belül a hagyományos népi csárdákat. Ezeken a helyeken nem csak a kultúránkra jellemző ételeket szoktak készíteni, hanem legtöbbször sikeresen megteremtik egy régi parasztház vagy népies vendéglő atmoszféráját. Így az étkezés nem csak egy családi program és egy kulináris élmény lesz, hanem egy rövid időutazás is a múltba.
Nem is olyan régen a családdal ellátogattunk egy hagyományos magyar vidéki horgász csárdába. Igen autentikus volt a teremtett környezet a kemence és a régi konyhai és halászati eszközök által. Azonban számomra még egy kategóriával feljavította a helyet az, hogy ki voltak állítva vitrinekben régiségek is. Amin egyből megakadt a szemem, az pár kiállított régi pénzérme volt. Mivel az étterembe járáson kívüli másik személyes hobbim a pénzgyűjtés és a régi pénzekkel való foglalkozás, ezekkel a kiállítási tárgyakkal igencsak lekenyereztek. Ugyanúgy, ahogy egy remek hagyományos étel, hagyományos környezetben való elfogyasztása vissza tud repíteni az időben, úgy számomra egy pénzérme jelképeinek tanulmányozása is egy ablakot nyit egy régebbi korba.
A pénzgyűjtésnek és a régi pénzekkel való foglalkozás tudományának, azaz a numizmatikának, mondhatni ősi gyökerei vannak. Augusztusz császár kezdte el gyűjteni a birodalma különböző részeiről származó érméket, így őt tekintik a hobbi atyjának. A régi érmék gyűjtése az őt követő korokban is a gazdagok és előkelőségek kiváltsága maradt. Alacsony fejlettségű volt az országok közti kereskedelem, így köznapi ember nem is juthatott hozzá más országok pénzérméihez. Emellett a régi pénzek sem maradtak fenn nagy mennyiségben, ugyanis az újonnan trónra lépő király rendszerint beolvasztotta és saját arcképével és hatalmi jelképeivel újraverette az országa érméit. Ezáltal az őt megelőző király érméje értékét is vesztette.
Számomra remek útmutatást és kiindulási alapot nyújtott a régi pénzek területén a Procopius Numizmatika Érmebolt és Aukciós Ház. A weboldaluk egy remek összefoglalót és kedvcsinálót tartalmaz a numizmatikáról, amely nekem is segített elindulni kutatásaimban. Emellett a munkájukat is igen átláthatóan bemutatják digitális felületükön. Leírják, miként zajlik náluk a régi pénzek értékbecslése. Szakértő csapatuk a pénzérme kora, ritkasága és nemesfém tartalma alapján határozza meg az értékét, amit átláthatóan és nyíltan kommunikál az eladó felé. Így, amennyiben valaki régi pénzérméit eladná, őket mindenképp tudom ajánlani, magas fokú megbízhatóságuk miatt. Velük szemben, nem hozzáértő régiségboltokban, például csak az érme nemesfémtartalma alapján fizetnek.
Végeredményben, a numizmatika iránti szenvedélyem és a családi étteremlátogatások tökéletesen kiegészítik egymást. Mindkettő lehetőséget ad arra, hogy elmélyedjek a hagyományainkban, és újabb részleteket fedezzek fel a magyar kultúra színes világáról. Ahogy az érméken keresztül egyre közelebb kerülök a történelemhez, egyre jobban megbecsülöm azokat a pillanatokat is, amikor a családommal együtt ülünk egy asztalnál, és megosztjuk egymással az élményeinket, akár egy finom ebéd mellett, akár egy-egy új numizmatikai kutatásról mesélve, vagy arról, hogyan zajlik ezen régi pénzek értékbecslése.