Amit tudni kell rólam az az, hogy nagyon szeretek enni. Nem vagyok válogatós ember, de a legjobban mégis a magyaros ételeket kedvelem. Talán ennek nem más az oka, mint az, hogy ebben nőttem fel. Gyerekkoromban gyakran nyaraltunk együtt a bátyámmal vidéken a nagyinál, aki egy egyszerű parasztasszony volt. Ettől függetlenül imádtuk az ott töltött nyarakat. A szüleim mindig azon viccelődtek, hogy a nagyi felhizlal minket.
Azért szeretek csárdába járni, mert ott mindig azt kapom, amire vágyom. Még sosem csalódtam ott az ételekben. Nem csak, hogy úgy is néznek ki a kaják, mint ahogyan azt az étlapban szemléltetik, de még az ízük is pont olyan, mint ahogyan azt a leírás alapján az ember elképzeli, vagy esetleg amihez hozzá van szokva, már akinek megadatott, hogy jól ismerje ezeket az ételeket.
Az evés mellett a csacsogás az, amit még nagyon szeretek. Ebből adódóan sok barátom van, és gyakran barátkozom külföldiekkel is. A tavaly nyáron egy német nyelvtáborban megismerkedtem egy nagyon aranyos szerb lánnyal, akivel egyből megtaláltuk a közös hangot és azóta is nagyon jó barátok vagyunk. Már rég nem láttam, és már nagyon hiányzott, ezért meghívtam magamhoz egy pár napra. El is fogadta a meghívást és a múlt hétvégén meglátogatott. Minden féle közös programot szerveztem, amelyeknek részese volt a magyar kultúra megismerése. Ehhez az én szemszögemből elengedhetetlennek a magyar ételeknek a megismertetése. Így hát elvittem őt a csárdába.
Már második napja volt nálunk és megjegyezte, hogy valami nincs rendben velem. Emlékezett, hogy a táborban milyen jó ízűen ettem, most pedig csak tologatom az ételt a tányér egyik sarkából a másikba. Elmeséltem neki, hogy pár nappal ezelőtt egy afta nőtt a számban, ami azóta sem akar elmúlni, és ettől nagyon fájdalmas a számomra az evés. Azt is megjegyezte a barátnőm, hogy látja rajtam, hogy nincs is valami túl jó kedvem. Ez is emiatt volt. Hiszen nem csak az evés, hanem a beszéd is nehezemre esett, fájt és ettől a kedvem is elment az egésztől. Pedig pont ez az a két dolog, amit a legjobban szeretek tenni az életben, enni és beszélni. Nem csoda, hogy a kettőnek a megnehezedése borús hangulatba taszított. Pedig annyira vártam már ezt a hétvégét. Bűntudatom volt az egész miatt. Sajnáltam, hogy nem tudok olyan vendégfogadó lenni, mint amilyen szeretnék.
Aztán a barátnőm megelégelte nézni, ahogy szenvedek. Elővette a telefonját és valami megoldás után nézett. A következő pillanatban arra eszméltem, hogy az arcomba tartja telefonját és azt mondogatja, „megtaláltam, ez kell neked!”. Ezt az oldalt mutatta fel nekem, és az Anaftint ajánlotta, mint megoldási gyógymód. Örömmel olvastam, hogy ez egy gyorsan ható szer, ami csillapítja a fájdalmat, majd el is mulasztja a problémát. Egy-kettő meg is rendeltük. Amint először bekentem vele a fájó területet egyből éreztem jótékony hatását. Ahogyan múlt a fájdalom úgy jött vissza az én jókedvem is. Nem beszélve arról, hogy végre ehettem egy jót, mivel már annyira éhesnek éreztem magam. Ahogyan megváltozott a hangulatom, úgy a barátnőm is egyre vidámabb lett. Az Anaftin tényleg csodákra képes. Két nap alatt elmulasztotta az aftámat, ami miatt én napokig szenvedtem. Mennyi fájdalomtól és rosszkedvtől szabadíthattam volna meg magamat, ha hamarabb rájövök erre a megoldásra. Ahogy rátettem a fájdalmas területre ezt a csodaszert egyből éreztem a jótékony hatását. Éreztem, hogy egyben hűsít és csillapítja a lüktető felületét a gyulladásnak. Ravasz kis betegség. Alig látszik, kívülről egyáltalán és mégis mennyire meg tudja keseríteni az ember életét. Őszintén szólva, én sem vettem észre magamon, hogy mennyire rossz a hangulatom, amíg fel nem hívták erre a figyelmemet.
Mivel nálam visszatérő betegség ez a szájfájás megfogadtam, hogy ezentúl mindig lesz nálam ebből a szerből. Nem fogom tovább tűrni a fájdalmat, ha nem muszáj.
Miután megoldódott a problémám és visszatért a jókedvem a közös programok és élvezetesebbek lettek. Sokat sétáltunk, nevettünk, beszélgettünk és persze jókat ettünk. Örülök neki, hogy egy ilyen jó barátot szereztem magamnak, aki nem lekezelően viselkedik a fájdalmammal szemben, hanem megoldást keres a számomra. Bár ritkán tudunk csak találkozni, azért amennyire csak tudjuk, tartjuk a kapcsolatot. Ez az eset számomra elég volt ahhoz, hogy megbizonyosodjam róla, egy igaz barát áll mellettem.
Ez az eset még jobban megerősített abban a hitemben, hogy a barátságot és az egészséget ápolni kell. Tegyétek ezt ti is, nem fogjátok megbánni!