Mindig is a vidéki tájat kedvelő ember voltam, ami a mai világban már egyre inkább ritkaságszámba megy. A gimnázium után barátaim tömegesen döntöttek úgy, hogy felköltöznek Pestre, és továbblépnek, hisz mint mondják, „vidéken nem lehet semmit se csinálni!”. Nekem azonban tökéletesen megfelel a szüleim csárdája, ahova már én is beállhattam pincérként, és a nagyvárosból elég annyit tapasztalnom, amikor a vendégek szidják, és arról beszélnek, hogy milyen jó onnan elszakadni. Ezek után nem is értem, miért nem választják többen azt, amit én.
Persze én se tagadom, hogy a vidéki életnek is megvannak a hátrányai. Időről-időre van olyan termék, amiért fel kell utazni a fővárosba: ilyen volt például amikor Sony Xperia telefonomat vettem, és nem akartam látatlanban dönteni. De ettől eltekintve mindennapjaim, a csárdában dolgozva, anélkül telnek, hogy különösebben vágyakoznék a város után.
Az Xperiámhoz még egy történet kapcsolódik, amikor egy kicsit hiányzott a nagyváros közelsége: amikor eltörtem a kijelzőjét, igen fontos lett volna, hogy minél gyorsabban kicseréljem, de egyáltalán nem volt meg a lehetőségem, hogy elutazzak, és esetleg magammal vigyem egy szervizbe.
A képernyőtörés a csárdában történt, munkaidőben, ugyanis a telefonomat ilyekor a kötényem zsebében szoktam tárolni, ahonnan egyszer egy véletlen megmozdulás közben sikerült a kendőmmel együtt kirántanom. Az eredménye ennek az lett, hogy a kemény kőpadlón landolt, és képernyőjén a sarkából kiindulva egy hatalmas törés éktelenkedett.
Egy ilyen sérüléssel a képernyőjén már nagyon nehezen ment a használata is, minden művelet, amit korábban pár koppintással el tudtam végezni, most perceket vett igénybe. A képernyő ugyanis nagyon nehezen érzékelte már az ujjam, és csak a legerősebb „ütésre” csinálta azt, amit mondok. Persze így tudtam azt is, hogy minél tovább használom így, annál jobban tovább rontom az állapotát, hisz szinte látható volt az érintéseimnél, hogy a kis plexitöredékek hogyan mozognak egymáshoz képest.
Így aztán nem volt mit tenni, meg kellett keresnem, hogy hol foglalkoznak Sony Xperia kijelző javítással a környékemen.
Az interneten, miközben közelemben lévő helyeket kerestem, szerencsére azonban hamar rátaláltam egy másik lehetőségre is: a szerviz futárra. Egy budapesti bolt, ami Sony Xperia kijelző javítással is foglalkozik (sok más telefon kijelzőjének javítása és akkumulátor cserék mellett is) remek ajánlattal szolgált arra, hogy ha kell, akkor elviszik a telefonomat Budapestre, és ott javítják meg. Én már tudtam is, hogy ezzel akarok élni, és így nem kell otthagynom a csárdát a munkaidőm alatt, és mégse szenvedek hátrányt abból, hogy vidéken élek.
Meg is rendeltem a szolgáltatást erről, mivel a házhozszállítás mellett azzal is levettek a lábamról, hogy a hely minden kétséget kizáróan teljesen profin működött, és már a honlapjukról is az rítt le, hogy mennyire értenek a témához. Így minden kétséget kizáróan megbíztam bennük.
Hogy a kijelző cseréje minél könnyebben megtörténhessen, a honlapon kértek szerint levettem minden képernyőzárat és biztonsági kódot róla, még ha ez el is tartott egy jó ideig a törött képernyőm mellett. A szállítás előtti napon pedig a SIM kártyámat és a memóriakártyámat is kivettem belőle, hogy azoknak semmiképpen se essen baja, majd amikor a futár megjött, odaadtam neki a készüléket.
A hét, amíg vártam a javításra gyorsan eltelt, hisz már nagyjából hozzászoktam, hogy amúgy is kevés dolgomra tudom használni a telefonomat. Ami igazán érdekes volt, az azonban az, hogy mennyire jó volt, amikor visszakaptam! Hirtelen minden újra előjött, és rájöttem, hogy mennyire meg volt kötve a kezem a munkában és a magánéletemben is, úgy, hogy egy csomó időt kellett töltenem a legegyszerűbb dolog beállításával.
Így aztán, hála a futáros megoldásnak, ismét azt tudom mondani, hogy vidéken lenni és itt dolgozni csak sokkal kellemesebb és pihentetőbb, mint nagyvárosban. Még amiatt se kellett aggódnom, hogy egy közeli bolt valami olcsó kínai termékkel próbál meg majd lehúzni – az egész Sony Xperia képernyő javítás olyan színvonalon történt, eredeti, gyári kijelzővel, mint ahogy azt elvárhattam volna akkor is, ha a fővárosban lakok.
Mostantól pedig jobban vigyázok a telefonomra a munkám során, és inkább biztonságban tartom akkor is, ha a csárdában amúgy gyakran van rá szükség, hogy elővegyem.